Igehely: Mk 10:46-52; Kulcsige: Mk 10:52 „Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton.”
Kétféle nyomorúsága volt Bartimeusnak: vak és ebből kifolyólag koldus is. A Mester mégis észreveszi és meggyógyítja.
Lehet azt hiszed, hogy Krisztus elfelejtkezett rólad, mert …, és sorolhatnád a valós vagy vélt érveid. De tarts ki, és csak figyelj, hisz előbb – utóbb észre fogod venni, hogy a Mester neked is akar segíteni. A koldus megértett egy igazságot: „Jézus itt van”! (47. v.) Cselekszik és kiált, nem érdekli, hogy mások megvetik, lehurrogják. Ő kiált, mert tudja, KI van ott. Lehet, hogy egy vagyunk a tömegből, nem látunk kiutat a sötétségből, lerobbantak vagyunk, szegények, betegek, vagy éppen jól megy sorunk, csak a tömegben elrejtőzünk. Lehetnek bármilyenek is a körülményeink, de ha megértettük, hogy kicsoda Jézus és hogy itt van, akkor bátran „kiálthatunk”. Bartimeus nem látta, hogy mi történik, csak hitt abban, hogy Jézus észrevette őt a tömegben. Vajon miért állt meg Krisztus? Mert nem a koldust, beteget, hanem a megmenthetőt látja benne. Bartimeus először hitt, aztán látott. Testvérek, mi gyakran fordítva akarjuk, először látni akarunk, aztán hinni. Aki elsősorban a tapasztalatot hajhássza a bizalom helyett, félő, hogy elsíklik. Előbb a hit, aztán a látás.