Igehely: ApCsel 3:1-11; Kulcsige: Zsid 2:4 „Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét.”
Az ApCsel 3:1–7-ben olvasható igeszakasz egy csodát ír le, amely által az Üdvözítő bizonyságot tesz arról, hogy Péter és János nem csupán galileai-tengeri halászok voltak, hanem apostollá hívta el őket az Újszövetség megírására és az Úr Jézus tanításának magyarázására.
Az Úr azzal bizonyította a tanításuk egyediségét, és erősítette meg annak tekintélyét, hogy az apostolok szolgálatát jelek és csodák is kísérték, olyanok, amelyeket nem terveztek be előre. Péter és János például nem tervezte be előre a sánta meggyógyítását az Ékes-kapunál, vagy Péter nem tervezte, hogy börtönbe kerül, és egy csoda által kiszabadul onnan. Ezek a csodák azért történtek, mert Isten általuk erősítette meg az apostolok üzenetének tekintélyét. A zsidókhoz írt levél írója az apostolok által véghezvitt csodák kapcsán ezt mondja: „Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét” (Zsid 2:4).
Ezeket az igazságokat imáinkban szem előtt tartva: Adjunk hálát az Úrnak az üdvösségre és a szolgálatra való elhívásunkért. Könyörögjünk, hogy az igehirdetők Jézus nevének tekintélyével és a Szentlélek hatalmával szolgáljanak. Imádkozzunk, hogy az emberek belépjenek az Úr házába, a Jézus Krisztusba vetett hit által, aki a „legékesebb kapu”.