Igehely: Dán 4:30-34; Kulcsige: Dán 4:33a „Abban az időben értelmem visszatért, és királyi uralmamhoz méltóan visszatért tündöklő dicsőségem is. Az udvari emberek és a főurak fölkerestek engem, visszahelyeztek királyságomba, és még nagyobb hatalomra jutottam.”
Nebukadneccar saját szavaival mondja el történetét. Érdekes a szemléletváltás, amely életében történt: az a király, aki valamikor saját magától és dicsőségétől elszállva nézte a nagy Babilont, most tiszta értelemmel magasztalja és dicsőíti az örök Istent, annak ellenére, hogy még nagyobb hatalomra jutott, mint amilyen először volt neki. Visszakapta a trónt, a hatalmat, tündöklő dicsőséget, mégsem ezekkel dicsekszik, hanem az Istent dicséri. Megértette, hol az ő helye a teremtett világban: a magas pozíció, amelyet betölt, nem dicsekvésre adatott neki, hanem szolgálati lehetőség a nép felé, eszközként a nagy Isten kezében.
Súlyos állapot a lelki zavar, a büszkeség, gőg, lázadó lelkület, amikor azt gondolja valaki, hogy körülötte forog a világ. Ez nem fáj, mint egy testi betegség, de idővel megöl, mérgezi a környező embereket is.
Ugye, nem kell a megaláztatás mélységeit megjárjuk ahhoz, hogy felismerjük helyünket az életben, a dicsőséget pedig csakis Istennek adjuk?