A korinthusi gyülekezet különféle téveszmék igézete alatt állt. Egyike ezeknek az volt, hogy Isten országa már a földön is megvalósítható, ha tudjuk az örök élet titkát. Szakaszunkban, a feltámadás gondolatát felhasználva, Pál apostol rámutat, hogy nem a föld, hanem a menny lesz a tökéletesség helye. A titok nem az, hogy hogyan valósíthatjuk meg az örök életet a földön, hanem hogy a földön nincs tökéletesség. Minden, ami földi, meg van fertőzve a bűntől. A földi test (még a hívő emberé is) magában hordozza a romlandóságot, erőtlenséget, érzékiséget, gyalázatot (15:42–48). Ezért van az, hogy a keresztyén ember élete során folyamatosan küzd a kísértéssel, legyen az szenvedélybetegség, anyagiasság, irigység vagy pletykálkodás. Földi életünk nem tökéletes, mert ebben a testben nem is lehet tökéletes. Ezért Pál két következtetést von le: (1.) Az örökkévalóság azért lesz tökéletes, mert semmi földi nem megy oda be; és (2.) az egyetlen dolog, ami mégis bejut a mennybe, az Úrért való fáradozásunk jutalma (58.v.).
Imádkozzunk azért, hogy semmilyen földi dolog ne kössön a halandósághoz, és hogy ne fáradjunk bele az Úr munkájába!