Igehely: Mk 10:32-45; Kulcsige: Mk 10:43-44 „De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok; és aki közöttetek első akar lenni, az legyen mindenki rabszolgája!”
A gyermeki lelkületű emberek lélekben egyszerűek, eljárásaikban egyenesek. Nem kiismerhetetlenek, nem előítéletesek. A tanítványok például látták és hallották az Úr Jézust, és ez elég volt nekik. Mások kifogásokat kerestek, de ők mellé szegődtek, és hittek.
Minden gyülekezetben élnek csendes, háttérben lévő hívők. Nincs sem különös megbízatásuk, sem olyan tehetségük, amely magára vonná a figyelmet. Nem panaszkodnak, nem dicsekszenek, nem okoznak feszültséget, nem törnek az élre. Eljönnek az istentiszteletre, mert Isten igéje számukra útmutatást és erőt ad. Hazamennek, és élik csendes életüket. Szeretik Istent, és engedelmességre törekszenek. Olyanok, mint bárki más. Egyszerűek, de polgárai a mennynek, polgártársai a szenteknek.
Sok hívő törekszik látványos szolgálatra. Nem értékelik a szokványosat, csak a különlegeset. Az apostolok leveleket küldtek, gondozták, nevelték a hívőket, de nem mellékelték a gyülekezetek névsorát leveleikben. Nem készítettek dicsőséglistákat, önmagukat az utolsó helyre sorolták (1Kor 4:6-14). Akkor ez így volt természetes. Nem az egyszerű gyülekezeti tagok voltak a gyülekezetek vezetőiért, hanem megfordítva: a gyülekezetek vezetői voltak az egyszerű tagokért.