Pál apostol Athénból érkezett Korinthusba. Nem volt a legjobb formában, mert Athénban nem fogadták nyitott szívvel az igehirdetését. Voltak ugyan megtérők, de nem alakult gyülekezet a városban. Korinthusba egyedül érkezik tehát, lehangolt lelkiállapotban. Kívül-belül gyenge és erőtlen. Így tesz vallomást állapotáról: „nagy félelem, rettegés és erőtlenség között jelentem meg nálatok”. Nem palástolja gyengeségét és félelmét, hanem őszintén elmondja azt, ami benne zajlik.
Az igehirdetőnek is lehetnek mélypontok a szolgálatában. Főleg, amikor nincsenek pozitív visszajelzések, kézzelfogható eredmények. Mégsem hátrál meg, nem csügged el, hanem tovább végzi azt a feladatot, amire elhívást kapott az Úrtól. Azt is tudja, hogy a Küldő ott van a küldött mögött.
Korinthus egy gazdag kereskedelmi kikötőváros, az akkori tartomány fővárosa volt. Rendkívül sokféle vallás, tanítás, tévtanítás, ideológia keveredett ebben a társadalomban. Pálnak lehetősége lenne kérkedni a tudományával, elkápráztatni a hallgatóságot szónoklatával, bölcselkedni, de ehelyett egyetlen személyről, Jézusról, mint megfeszítettről akar prédikálni. Nem keresi a népszerűséget, és azt sem, hogy ékesen szóló fordulatokkal az emberek tetszését kiváltsa. Ő nem akar mást, csak az evangéliumot hirdetni, amire elhívást kapott. De azt sem bölcselkedő beszéddel, nehogy a Krisztusról szóló beszéd elveszítse az erejét.
Az igehirdetés legfontosabb mércéje a megfeszített Krisztus kell legyen: „mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.” Majd azt is olvassuk, hogy a görögöknek bolondság, a zsidóknak botránkozás, de azoknak, akiket Isten elhívott, üdvözítő hatalom.
Ma is sokak számára megbotránkoztató a Krisztusról szóló evangélium. Mégis hirdetni kell, mert még mindig vannak olyanok, akik komolyan veszik, hisznek a megfeszített és feltámadott Krisztusban. Isten ereje életet, jellemet tud formálni ma is.
Ma azért imádkozzunk, hogy a Krisztus keresztjéről szóló evangélium jusson el a szívünk legmélyéig. Engedjük, hogy formáljon, átalakítson, és aztán hittel beszéljünk róla másoknak is.