Igehely: 2Kor 3:17-18; Kulcsige: 2Kor 3:17 „Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.”
Ma, a munka ünnepén, beszéljünk a szabadságról! Örülünk, ha szabadságra mehetünk, mert végre pihenhet a testünk, és ez így jó. De hogy van ez lelkileg? Az emberek általában vágynak a szabadságra, és ezt úgy képzelik el, hogy „senki ne mondja meg nekem, mit tegyek, mit ne tegyek, én a magam ura vagyok!”
Egy beszélgetés alkalmával egy ember, aki hívőnek vallja magát, ezt mondta: „nem azért lettem hívő, hogy valaki nekem törvényeket meg parancsokat osztogasson, hanem azért, hogy kövessem az Úr Jézust!” Az Úr Jézusnak is volt egy határozott kijelentése: „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat” (Jn 14:15). A parancsolatok megtartásában mutatkozik meg leginkább a lelki szabadságom. Ha az Úr Lelke veszi át az irányítást az ember lelke felett, megszűnik önző magatartása, és nem sérelmeit helyezi előtérbe, hanem Krisztusra tekint, a tökéletes példaképre, csendben marad, megfékezi nyelvét. Mikor az Úr Lelke betölti, akkor lesz szabad igazán arra, hogy cselekedni tudja Isten akaratát. Alázkodjunk meg, és könyörögjünk az énekíró szavaival: „Szentlélek Isten, jöjj szívünkbe, igen óhajtunk!” (HH 668.)
Tapasztalod a Lélek jelenlétét életedben? Szabad vagy arra, hogy az Ige igazságát cselekedjed?