Igehely: 1Krón 28:11-29:9; Kulcsige: 1Krón 29:3 „Mindezen fölül az én Istenem háza iránti szeretetből a saját aranyamat és ezüstömet is odaadom Istenem házára azon felül, amit a szent ház számára szereztem.”
Mit adunk át utódainknak? Dávid király életében elérkezett az a fordulópont, amikor az uralmat és az azzal járó feladatokat át kellett adnia fiának, Salamonnak. Dávid nem keserű szívvel tette ezt, mint aki ragaszkodik a hatalomhoz. Azt látjuk, hogy mindent elkövetett azért, hogy valóban legyen, mit átadnia. Az ország anyagi, adminisztrációs és szellemi élete Dávid bölcs sáfárkodásáról beszél.
Dávid példája arra buzdít először is, hogy családfőként, hívő emberként vagy vezetőként ne csak a jelenre gondoljunk, hanem a jövőre is. A jelen lehetőségeinek bölcs kihasználása is fontos, de annak a jövőnek az építése is, amit Isten megenged az életünkben vagy a következő generáció életében. Másodszor, mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az utánunk következők, a gyermekeink, fiataljaink ne tönkrement gyülekezeteket és hideg lelkiséget örököljenek, hanem olyan közösséget és szellemi örökséget, amelyben örömmel szolgálhatnak az Úrnak. Ezért ami rajtunk áll, főleg lelki értelemben, tegyük meg azért, hogy a következő nemzedéknek igazi értéket hagyjunk magunk után. Legyél Istennek ilyen jó sáfárja ma is!