Mai igénket olvasva felmerül a kérdés: Mi a fenyítés célja? Semmiképpen nem a bűn megtorlása, hanem inkább a fegyelmezés, a nevelés és az oktatás. A cél mindenképpen a hibák kijavítása, akár feddés által is, de mindig azért, hogy a fenyítésben részesülő személy a rossz irányból a jó irányba mozduljon el.
Ha a szülők fegyelmezésének a célja az, hogy gyermekeiket visszatartsák a rossznak a cselekvésétől, és a jóra késztessék, mennyivel inkább kell komolyan vennünk mennyei Atyánk fenyítését? Isten fenyítékének nagyszerűbb célja van: mégpedig az, hogy elforduljunk a bűntől, akarata szerint éljük életünket, és szentségében részesüljünk.
Amikor Isten figyelmeztet bennünket, nem az a megoldás, hogy nem vesszük komolyan, esetleg még meg is keményítjük magunkat az igével szemben. Ha valaki hátat fordít Isten figyelmeztetésének és fegyelmezésének, az megtapasztalja, hogy Isten megengedi neki, hogy bűnei következményeképpen a kárhozat felé rohanjon. Mint ahogyan az egyiptomi fáraó, aki megkeményítette a szívét Istennel szemben, ezért Isten megengedte, hogy szíve kemény maradjon, és a vesztébe rohanjon (lásd 2Móz 9:33–10:1).