Miközben tanítványaiért imádkozott, Jézus Krisztus nagyon jól tudta, hogy segítségre lesz majd szükségük. Ezért küldte el Szentlelkét, ezért járt közben a megtartatásukért. Ebből az imádságból kiderül, hogy hívő emberként élni nem azt jelenti, hogy kiköltözünk a világból. Nem azt jelenti, hogy elzárkózunk a társadalomtól és az emberektől. Nem azt jelenti, hogy nem ér minket semmilyen támadás, semmilyen kegyetlen bánásmód azért, mert mi Krisztus követői vagyunk. Azt viszont jelenti, hogy miközben e világban élünk, teljes mértékben nemet kell mondanunk azon gondolkodásmódnak, viselkedésnek, életfilozófiának, amely istentelen, sötét és gonosz. E világban, de nem e világból vagyunk, mivel mi már a mennyország polgárai lettünk. Ebből következik az, hogy a mi életszemléletünknek ebben a világban a menny életszemléletét kell tükröznie. Mindezt azért, hogy Isten nevére dicsőséget hozzunk, és embereket segítsünk Megváltónk keresztjéhez.
Igyekezzünk ma is krisztusian élni a munkahelyünkön, az iskolában, a családban és bárhol, ahol megjelenünk. Az Úr adjon erre erőt és kegyelmet!