Igehely: Jn 18:1-11; Kulcsige: Jn 18:4 „Jézus pedig tudva mindazt, ami reá vár, előlépett, és így szólt hozzájuk: Kit kerestek?”
Jézus Krisztus eltávozásának ideje elérkezett. Megváltónk tisztában volt mindazzal, ami rá várt. Ebben a tudatban előrement vagy „kiment”, de nem pusztán a kertből, vagy a fák árnyékából a holdfénybe, vagy a tanítványok köréből. Előrement az isteni cél beteljesítésére. Jézus Krisztus nem menekült, nem mentette a saját életét. Sőt, amikor feltette a kérdést, hogy „Kit kerestek?” inkább saját magára irányította a katonák és a sokaság figyelmét, ezzel is biztosítva a tanítványok életét.
Jézus Krisztus minden tettéből csak a szeretet áradt a tanítványaira. Nemcsak abban, hogy eltávozásával gondoskodott róluk, elküldve a Szentlelkét. Nemcsak abban, ahogy imádkozott értük, hanem ahogy élete árán is vigyázott rájuk. De leginkább helyettes áldozatában, amit az egész világért felvállalt.
Ez az önzetlen magatartás jellemezze az életünket, de ne csak akkor, amikor nekünk nem kerül semmibe, hanem akkor is, amikor talán mindenünkbe kerül az, hogy Krisztust megvalljuk, és testvéreinket bátorítjuk vagy segítjük. Ugyanakkor minden időben és minden helyzetben igyekezzünk Atyánk akaratát teljesíteni örömmel!