Igehely: Lk 9:57-62; Kulcsige: Lk 9:58 „Jézus azonban így felelt: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.”
Jézus követéséről olvastunk. Mindannyian csodásan lettünk megalkotva, sokféle képességgel, ami hasznos a földművelésben, kultúrában, technikában, a föld belakozásában stb. Istenhez viszonyulásunkban azonban komoly veszélyt rejt az ember sokféle vallást és viszonyulást kitaláló képessége.
Az örök Istenhez, akiben nincs változás, akinek nincs alternatívája, helyes-e a viszonyulásunk? Ebben akkor nyugodhatunk meg, ha a teljes Írás mérlegén vizsgáljuk a magunk tantételeit, életünk és szavaink biblikus tartalmát. Szüntelenül mérlegre kell állnunk, hogy mindig első-e Ő az életünkben? Félig, időszakosan, csak szóban, csak jólétben, csak ígéreti szinten, időnkénti felmentésekkel, másodlagos kapcsolatban Ő nem követhető. Mivel Ő a teljes valóság, így csak teljes szívvel lehetünk követői, mint ahogy az Istenszeretet, a megbocsátás is csak teljes szívvel igaz Isten előtt, és viszonozható általa.
Isten fényében mit mutat a szívünk? Egy spirituálé így szól: „Uram, add, hogy higgyek benned, teljes szívből, teljes szívből!” Ezek mérlegén imádkozzunk, hogy teljes szívvel követői lehessünk, és ez odaszánásunktól függ.