A Mester megmosta tanítványai lábát, aztán megkérdezte tőlük: „Értitek, hogy mit tettem veletek?” Arra gondolhatott, hogy miként Péter korábban, a többiek is félreérthették tettét. Őt nem minősítette le mostani cselekedete. Jól tudják tanítványai, hogy Ő Mester és Úr, mert valóban az, viszont ezzel a tettével példát adott, amit nekik is követniük, gyakorolniuk kell. Itt nincs szó fejmosásról. A lábmosást is szimbolikusan értelmezzük: Krisztus tanítványai, Mesterük példáját követve kötelesek alázatban, szeretet által szolgálni egymásnak. Pál apostol is úgy érezte, hogy ő az örömhír hirdetésével adós zsidók és pogányok felé egyaránt. A Mester tanítása szerint a jó példa ismerete még nem elég, a jó példát követni, cselekedni kell, az ad és adhat valódi boldogságot. Sajnos, a gyakorlat azt igazolja, hogy van rossz példaadás is, a rossz példa hamar követőkre talál. Őrizze meg az Úr az övéit az ilyen példaadástól!
Az Írás igaz, a Mester tanítása, figyelmeztetése ma is időszerű, higgyünk benne, mindig legyünk készen arra, hogy tőle tanuljunk, és Őt örömmel fogadjuk. Tudunk-e szívesen szolgálni Urunknak? És egymásnak? Ismerjük-e már a gyakorlati jó példakövetés boldogságát?