Igehely: Mt 18:23-35; Kulcsige: Mt 18:23 „Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy el megkeresni az eltévedtet?”
Ma a gonosz szolga példázata áll előttünk. Péter megkérdezi: hányszor kell megbocsátani, talán még hétszer is? Jézus erre azt válaszolja, hogy még hetvenszer hétszer is. Péter határokat állít fel. Amikor az ember határvonalat húz, a szeretet mindig háttérbe szorul. Az evangéliumra az jellemző, hogy nincs határa, mint ahogy az irgalomnak és könyörületnek sem. Az Úr Jézus nem húzott határvonalat.
A példázatnak két része van: amikor a szolga a király előtt áll, és amikor a szolga a másik szolgával beszél. Amikor a szolga a király előtt áll, az nagyon felemelő, viszont amikor a szolgatársával beszél, az nagyon szomorú. E példázatnak két fontos üzenete van: az Isten gyermeke saját hibáit ismerje el és legyen kész a bűnbánatra, mert ha valaki nevén nevezi bűnét, akkor attól megszabadul. Sok nyomorúság származik abból, ha ez hiányzik az ember életéből.
A másik üzenete e példázatnak, hogy tanuljuk meg elengedni az adósságot, nem kell azt mindig feljegyezni. Isten is, ha megvalljuk bűneinket, kész megbocsátani. Legyen ez így életünkben is.