Igehely: Lk 11:5-13; Kulcsige: Lk 11:13 „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.”
Mi is tudunk, sőt akarunk is jó ajándékokat adni gyermekeinknek. Még kérés nélkül is, hiszen ismerjük őket, kitaláljuk gondolataikat is. A Jó Atya máris elárasztott bennünket minden jóval. Elsorolni sem tudnánk, mennyi mindent kaptunk Tőle – kérés nélkül is. Ajándékai sokaságával élünk ebben a csodálatosra teremtett világban. Létezni sem tudnánk ezek nélkül (levegő, víz, gyümölcs, világosság stb).
Atyánk jól ismer bennünket, a Mester szerint hajunk szálai is számon vannak tartva előtte (Mt 10:30).
Igénkben ennél is messzebbre megy az Úr Jézus, amikor azt hangsúlyozza, hogy lehet kérni, keresni, zörgetni az Atyánál. Nem veszi azt rossz néven, sőt, szívesen ad. Még a tolakodó barát módszerét is elfogadhatónak találja.
Ajándékozó Atyánk elsősorban önmagát adja nekünk. A Szentlélek helyet foglal az Úr Jézusban hívő életében, akkor is, ha nem jutna eszébe, hogy kérje; hát még akkor, ha kéri! A Vele való közösség a legfontosabb, minden más csak ráadás. Mit kérsz ma reggel az ajándékozni kész mennyei Atyától?