Igehely: Filem 17-25; Kulcsige: 17-18 „Ha tehát engem társadnak tartasz, fogadd őt úgy, mint engem! Ha pedig valamivel megbántott vagy tartozik, azt nekem számítsd fel!”
Egy lelkipásztor mondta el, hogy egy utcai evangélizálás után hívogattak a gyülekezetbe, és néhány rocker el is ment vasárnap. Az imaházból kifele jövet egy idős bácsi rendreutasította őket: „Ide többet ilyen rongyosan, kócosan ne jöjjetek!” Hát nem is jöttek. Van-e érző szívünk az elveszettek felé? Milyen a közbenjáró szeretet? Pál nem kicsi dologra vállalkozott. Filemontól azt kérte, fogadja vissza megszökött rabszolgáját, Onészimoszt, aki még meg is lopta őt, amiért akár meg is ölhette volna. Pál még továbbmegy, és arra kéri, hogy nem mint rabszolgát, hanem ,,mint szeretett atyafit” fogadja őt vissza. Ilyen az igazi szeretet: „türelmes, jóságos, nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, […] nem rója fel a rosszat.” (1Kor 13:4-5) Most gondolj azokra, akikért te tehetsz valamit: testvéred, rokonod, barátod. Lehet, még mindig azt mondják – uram nincs emberem, aki segítene. Légy te szeretet által a segítőjük! „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsid 4:16)