A szomszédom elvitte gyermekét természetgyógyászhoz, de a gyermek állapota még rosszabb lett. Azóta már megggyógyult, de sokat kellett érte imádkozni.
Napjainkban hatalmas a tanácstalanság, és igen sok az okoskodó, a mindent megmondó ember. Bajban az emberek rohannak fűhöz-fához, de nem az Istenhez. „Nem engem hívtál segítségül… nem engem dicsőítettél…” (Ézs 43:22-23). Egy vallásos barátom mondta, hogy ha nem lenne semmilyen tanácsadás, csak a Biblia, abból meg lehetne tanulni, hogy hogyan kell élni, dolgozni, gyermeket nevelni. Jób pátriárka ismerte az Istent. Bár ő sem kapott mindenre választ, tudta, hogy csak az Istentől van a bölcsesség és a hatalom, övé a tanács és az értelem (13.v.). Elmondja, hogy a természettől is lehet tanulni, de a természet is Istenre mutat! „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny” (Zsolt 19:2).
Mindezt látva, mit tehet a hívő ember? Csak leborul, és áldja Istent az énekíróval: „Nagy Istenem, ha nézem a világot, mit alkotott te szent legyen szavad, ha látom én sok milljó alkotásod, kiket vezetsz és táplálsz egymagad! A szívem áld, és hála tölti el, mily nagy vagy te, mily nagy vagy te!” (HH 541.)