Ha az országunk kormányára gondolunk, akkor elég gyakran szomorkodnunk kell, amikor azt látjuk, hogy tiszteletben levő személyek és csoportok olyan döntéseket hoznak, amiből az derül ki, hogy először saját maguk, de másodszor is csak saját maguk számítanak, és senki más. Amikor a gyülekezetünk jóléte, egysége és jövője van előttünk, akkor mi ne gondoljunk magunkra, hanem vállaljuk másokért a törődést. Ebben a legjobb példa maga az Úr Jézus Krisztus a Filippi 2:6-8 szerint. Hogyan látom és kezelem a testvérem hibáit? Először a bűn Istentől elválaszt, de a megbánt bűn Istenhez közel visz. Isten kedvez, sőt, örül amikor látja, hogy bevalljuk bűneinket neki. Tehát, amikor a másik bűnét észreveszem, akkor úgy kell tudassam vele, mint egy újrakezdő lehetőséget, s nem felejtve el, hogy én, aki intek is könnyen kísértésbe eshetek.
Intsünk úgy, hogy az intésünk építő legyen, szelíden, tudva, hogy Isten akaratát visszük előre és Isten az, aki végül megbocsátja a bűnt, mi csak eszközök vagyunk. Legyünk hasznos eszközök Isten kezében a mások segítésében és felemelésében!