Igehely: 1Pt 2:11-12 „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.”
Nem tudom mennyire igaz ránk ez a kijelentés, amit itt Péter apostol mond igénkben, hogy jövevények és idegenek vagyunk. Néha inkább az derül ki, hogy az egész világot akarjuk és nem idegenként, hanem polgárként élünk. A vágyaink, kívánságaink miatt van ez. Szeretjük megadni testünknek a kényelmet, és túlságosan belemerülünk a mindennapi életünkbe és céljaink elérését hajszoljuk.Vajon jó célunk van-e? Isten akaratával megegyezik-e? Vagy inkább az csak a miénk. Istennek vannak tervei velünk, ezért is teremtett. Olyan feladat, ami Istentől származik. Ez disszonáns a saját énünk vágyaival. Meg kell értenünk, hogy életünk vágyai ellen nap mint nap harcolni kell. Ha megnézzük Isten munkáját, akkor azt látjuk, hogy csendben, lassan megy végbe. Ellenben az ördög azt sugallja, hogy ő gyorsan megadja nekünk amire szükségünk van, azonnal. Isten pedig azt mondja, hogy várj. Hogy állsz, kedves olvasó a türelemmel? Kész vagy-e várni Istenre, és közben az Ő akaratát keresve harcolni önmagaddal? Mert ez az életforma, amit Isten vár tőled.