Igehely: 1Jn 2:24-29; Kulcsige: 1Jn 2:28 „És most, gyermekeim, maradjatok meg őbenne, hogy amikor megjelenik, bizalmunk legyen iránta, és meg ne szégyenüljünk előtte az ő eljövetelekor.”
Ma délelőtt már együtt gondolkoztunk a földi életről, amelyben az Úr gondot visel rólunk. János apostol által az Úr megadja a belső tartalmi kérdésekben is az útmutatást: Légy figyelmes, befogadó, megőrző igehallgató! Modern világunk felszínessé tesz bennünket, még az igehallgatásban is. Hallottam, továbbmegyek, hatásokra emlékszem, de a lényeg gyakran nem marad meg. Gyermekkoromban megszámlálhatatlan aranymondást tanultunk a Bibliából. Teológus koromban a görög memoriterekkel lelkesített Dr. Páth Géza testvér bennünket, amely nem csupán nyelvgyakorlás volt, hanem máig megmaradó üzenet is. Mostanában már unokáimat lelkesítem, hogy tanuljanak meg sok-sok bibliaverset, mert szükségük lesz még rá.
Miről is szól az Ige, az ígéret? A legfőbb üzenete az Úrnak, hogy örök életünk van, Jézus Krisztus által. Ez túlmutat minden evilági dolgon, és az Úr kegyelméből kapott ajándék beragyogja az egész utat. Az Ő igazsága az út, amelyen járunk, és Ő tesz képessé arra, hogy a megismert és befogadott igazságtól senki és semmi se tudjon eltántorítani.
Lesznek/vannak megtévesztési szándékok, cseles módszerek, amelyek szeretnék elterelni figyelmünket a helyes útról, hogy aztán a kísértő gúnyosan örvendezzen az elbukott ember kudarca fölött.
Ugye megkaptad az Úrtól a bizonyosságot, a megkenetés olaját, amely átjárja az értelmedet, az érzelmeidet, az egész életed, hogy az Ő védelmét hordozd magadon? Ugye odaszántad az életed, a gondolataidat, az ismeretedet, az igazságodat, az utadat neki?
Ha még nem tetted meg, itt a kínálkozó alkalom, és ki tudja, hogy meddig hozhatod meg az életre, az örök életre szóló döntésedet.
Maradjatok meg Őbenne, és készüljetek a nagy találkozásra, mert amint ígérte, megjelenik, és megállunk előtte. Megállunk és várakozunk. Némelyek félelemmel, bizonytalankodva, hogy vajon mi is lesz, mit fog mondani, mi a jövő, de akik megmaradunk benne, bizalommal tekinthetünk Őreá. Nem fogjuk kerülni a tekintetét, hanem őszinte, alázatos bizalommal jelezzük, hogy megérkeztünk, hazaértünk. És ő kitárja az út végén a menny kapuját: Jöjjetek Atyám áldottai!