Igehely: Ez 11:14-16, 22-25; Kulcsige: Ez 11:23 „Fölszállt az Úr dicsősége a városból, és megállt azon a hegyen, amely a várostól keletre van.”
Ismerős a bibliai történet, amikor Izráel népe elhagyta az Urat, Istent mégis maguk mellett szerették volna tudni, ezért elvitték a szövetség ládáját a csatába. Azonban csúfos vereséget szenvedtek, mert az Úr dicsősége elhagyta őket (1Sám 4). Saul, Izráel királya is jól indult, de miután vétkezett, eltávozott tőle az Úr Lelke (1Sám 16:14). Napjainkban is ismerünk embereket, akik jól indultak, de elhagyták az Urat, és szégyenére vannak az Ő nevének. Ugye, kedves testvérem, te nem tartozol közéjük? Te az Urat, a Krisztust szentnek tartod a szívedben (1Pt 3:15)? „És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára” (Ef 4:30). Tudod, ugye, hogy a tested a benned levő Szentlélek temploma (1Kor 6:19)?
Nem véletlen, hogy a Szentlélek galamb formájában jelenik meg az Úr Jézus bemerítkezésénél. A galambot a tenyeredből etetheted. De ha durván elkergeted, megbántódik, és otthagy, lehet, hogy vissza se jön többé. „Ezért tehát szeretteim… félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket” (Fil 2:12). „A Szentlelket ne űzzed el, világba, ó, vissza ne menj! Üdvözítődhöz futnod kell, mikor teszed, ó, mért ma nem?” (HH 44.)