„Jó csendben várni az ÚR szabadítására” (JSir 3:26) – mondja Jeremiás, és ez igaz, mert ez olyan várakozás, ami, ha beteljesedik, többé nem lesz hiányunk semmiben.
Mit is várunk? Hát az elragadtatást, amikor „először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk” (1Thessz 4:16-17). Kik várják ezt? Te várod? Mert nem mindenkié ez a reménység! Csak azoké, akik részesültek az üdvösség kegyelmében, mert elfogadták azt hitből. Te elfogadtad? Jézus „önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól”, hogy a világgal együtt el ne vesszünk. Hogyan várjuk? Figyelve Jézusra, növekedve a kegyelemben, mind jobban „megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban.” Tiszta és szent életvitellel várjuk Őt, jó cselekedetekkel, amelyek illenek az Ő népéhez.
„Örüljetek az Úrban mindenkor! Az Úr közel!” (Fil 4:4–5) Segíts, Uram, így várni téged!