Ahhoz, hogy az evangéliumot, Isten jó hírét igazán értékelni tudjuk, nagyon fontos megértenünk azt a rossz hírt is, ami ezt a jó hírt megelőzi. Az Ige azt tanítja, hogy bűnösen jöttünk erre a világra, mint Isten ellenségei és a bűn szolgái. Semmi reményünk nem volt arra, hogy ebből az állapotból megszabadulhatunk, sőt, jól éreztük magunkat bűneinkben, és nem vágytunk Istenre. Lehet, idegen számodra ez a leírás, mert soha nem követtél el „nagy” bűnöket, de Isten igéje így jellemzi minden ember Isten nélküli állapotát. Ebben az elveszettségünkben árasztotta ki ránk Isten kegyelmét bőségesen, és hozott változást, reménységet és életet Jézus által. Ha Ő nem lépett volna felénk, még mindig bűneinkben lennénk. Ha ezt elfelejtjük, könnyen elkezdünk magunkkal dicsekedni, és meglopjuk Istent a neki járó dicsőségtől.
Pál apostol mindennapi ereje és öröme abból táplálkozott, hogy emlékezett arra, hogy ki volt, és kivé lett Isten kegyelmének kiáradása által.
Ha ma este nem tölt el hálával az, amit Jézus érted tedd, kérd Istent, hogy frissítse fel benned, hogy ki voltál nélküle, és miből szabadított Ő meg!