A Jelenések könyve nem csupán egy szimbólumokba csomagolt rejtett üzenet a végidőkről, ami majd az akkor élő tanítványok előtt nyer értelmet, hanem aktuális bátorítást, örömöt hordozott elsődleges hallgatói, a hét ázsiai gyülekezet, majd minden kor keresztyénei számára is (Jel 1:3). Domitianus császár idején erőteljes keresztyénüldözés vette kezdetét, az egyház pedig erőt meríthetett abból a tudatból, hogy egyszer véget ér a nyomorúság, Krisztus végül legyőzi minden ellenségét, és magához veszi menyasszonyát.
Jézus és az egyház kapcsolatát a zsidó házasságkötés példázza. A megtérés során eljegyzett magának (2Kor 11:2), a Lelkét, mint egy pecsétgyűrűt, adta zálogul nekünk (2Kor 1:22). Amikor elérkezik az esküvő ideje, értünk jön, és magával visz az új otthonba, amit nekünk készített. A házastársak boldog találkozását követi az ujjongó ünnep, a Bárány menyegzője.
Az élet tartogathat még számodra nyomorúságot, de bátorítson a bizonyosság, hogy a teljes kép több annál, ami szemmel látható a születés és halál között. Egyszer véget ér minden szenvedés, és örök örömben leszel a mennyei Vőlegénnyel. Mi több, már most boldog vagy, ha kaptál meghívót a Bárány menyegzői vacsorájára!