NAGYVÁRADI 1. SZ. BAPTISTA GYÜLEKEZET

ÁHÍTAT – 2024. április 21., vasárnap

A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat

Délelőtti elmélkedés

Jézus és Isten háza
Igehely: Mt 21:12–17; Kulcsige: Mt 21:13 „És ezt mondta nekik: Meg van írva: «Az én házamat imádság házának nevezik», ti pedig rablók barlangjává teszitek.”
Jézus már nagyon fiatalon ragaszkodott a jeruzsálemi templomhoz, és erős vonzalmat érzett az Atya háza iránt. Tizenkét éves korában, amikor lemaradt a szüleitől, és megtalálták a templomban, így válaszolt aggódó szüleinek: „Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” (Lk 2:49). Felnőtt korában is szeretett templomba és zsinagógába járni, nem azért, mert így illett, sem nem azért, mert a templom olyan misztikus hely, hanem azért, mert szerette Istent, tisztelte és imádta őt. Mivel jó kapcsolata volt az Atyával, ezért helyesen viszonyult Isten házához is. Erőteljes példa ez számunkra, hogy először is szeressük Istent, és akkor helyesen fogjuk szeretni az ő házát is.

Aki szereti Istent és az ő házát, az nem tűri meg a rendetlenséget vagy illetlenséget Isten házában. Felháborítja mindaz, ami Istent haragra ingerli, szomorkodik amiatt, ami Istent megszomorítja, és ez nem marad az érzések szintjén: ez a féltő és emésztő szeretet tettekben nyilvánul meg. Jézus felborogatja az asztalokat. A templom és az imaház nem mindig az áhítatos csend helye kell, hogy legyen, néha ez is a bonyodalmak és feszültségek helyévé válik, mivel állhatatlan emberek vagyunk, de az átmeneti zűrzavar is lehet hasznos, ha azzal minden a helyére kerül.

Ebben a kérdésben a hozzáállás döntő. Hogyan gondolkodunk Isten házáról, minek tartjuk azt? A legtöbb gyülekezeti probléma a gyülekezetről (és Istenről) alkotott helytelen felfogásból fakad. Sokan torz képet alkotnak a gyülekezetről, és irreális elvárásokat dédelgetnek, ami előbb-utóbb csalódáshoz és keserű panaszkodáshoz vezet. Jézus röviden és tömören fogalmazza meg a templom rendeltetését: imádság háza.

Milyen helytelen elképzeléseket igazít helyre Jézusnak ez a két szava? Nem csak az sértheti meg Istent, aki elhanyagolja az Úr házát (ahogyan egyesek szokták). Néha azok is, akik oda járnak, viselkedhetnek helytelen módon. Aki a saját dicsőségét keresi az imaházban, az ellopja azt, ami Istené. Akit valamilyen érdek vagy haszon motivál, az csupán ólálkodó tolvaj, és aki csak kapni akar, de adni nem, az a rablók bandájának a tagja.

Mit jelent számodra Isten háza? Az imádat helyét, vagy valami mást?
Sallai Jakab
Imaáhítat: Könyörögjünk összejöveteli helyeink és a résztvevők szívének szentségéért! – Ézs 1:12-13.16
Bibliaóra: Az igaz tanítás hirdetése – 1Tim 4:1-16 (1Tim 4:16)

Délutáni elmélkedés

Szerelmes házastársak
Igehely: Énekek 8:4–14; Kulcsige: Énekek 8:6 „Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja.”
„A szerelem, a szerelem, a szerelem sötét verem. Beleestem, benne vagyok, nem láthatok, nem hallhatok.” – írja Petőfi, a nagy költőnk. A szerelem ugyan titokzatos jelenség, érthetetlen, megmagyarázhatatlan, de nem is olyan sötét, néha a ragyogó világossága vakít el. Ez is a teremtettség ajándéka Istentől. A történelem során az emberek különbözőképpen gondolkodtak a szerelemről. Írókat, költőket, zeneszerzőket ihletett ez a mámorító és felemelő érzés, filmek sokaságának adott izgalmas színezetet, és ennek tüze számtalan embert döntött romba.

Szerelmes házaspárokról olvasunk már a Biblia első könyveiben is, habár a szerelemre épülő párkapcsolat és házasság dicsőítése modernkori jelenség. Az Énekek éneke kiemeli a szerelem erényét. Már az ókori bölcsek is felfedezték ennek értékét. „A szerelem Isten ajándéka, mely arra való, hogy a lelket felemelje, és alkalmassá tegye az élet legmélyebb titkainak befogadására” (Szókratész). Ezzel ellentétben a középkorban az ellenkező véleményt is megtaláljuk, ami a keresztyénségre is hatással volt, hogy a nemiség profanizálása kapcsán a szerelmet is a bűnös test kívánságai közé sorolták. Néhány évtizeddel ezelőtt még lehetett olyat hallani szószékről, hogy „hálát adok Istennek, hogy soha nem voltam szerelmes.”

Szerelem, szeretet, házasság – néha keveredő fogalmak. Háló Gyula szerint, ha ezeket összekeverjük, akkor nem jól működnek a dolgok. Szerinte a férfi-nő kapcsolatban a szerelem az alap, a szeretet a módszer, a házasság pedig a keret. Az első tehát a szerelem, amely megalapozza a házastársi kapcsolatot. Ez „a házasság igazi tartalma, enélkül sosem lennénk egyek, amit Isten kezdettől fogva akart a nő és a férfi között.” Ez az a „felette nagy titok”, amelyben tükröződik a krisztusi szeretet, amely képessé tesz az önzetlenségre, áldozatvállalásra, vagy arra, hogy életünkről is lemondjunk, mert a másik boldogsága fontosabb, mint az enyém. A tiszta szerelem tehát nem a mohó vágyak követelőzéséről szól, hanem annak épp az ellenkezőjéről. Ahol ez az önzetlen szerelem kölcsönösen összetalálkozik, ott születik a boldogság. Ez tehát a boldog házasság titka.
Sallai Jakab