Igehely: Jn 14:1–6; Kulcsige: Jn 14:3 „És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.”
A katonaságnál volt egy civil munkás, aki szeretett maga mellé venni minket, katonákat. Amikor elkéreztetett a tisztünktől, tudtuk, hogy ő majd parancsol, mi pedig majd dolgozunk egész áldott nap. Amikor Jézus azt mondta, hogy maga mellé vesz, azt ígérte, hogy a helyért ő fog megdolgozni, és az elkészített helyre ő fog felkészíteni és elkísérni is minket. Kereszthalála által megváltott, feltámadása által megnyitotta a mennybe vezető utat. Minden készen van, csak el kell hinni, hogy ez így van. Ő végezte el, és fel akar készíteni a mennyei országlásra, hogy maga mellé vehessen minket a földi évek után.
Azért is hihetjük, hogy van mennyország, mert Jézus Krisztus onnan jött a földre. Ismeri, milyen a túlvilág, ezért megbízható, amit róla mond. Akik hittek és előre mentek, azok jó helyen vannak, mert elfoglalták a Jézus által készített helyet. Ahol Jézus van, ott jó lenni. Ha ketten-hárman a nevében összejönnek, ő ott van, és kiárad a szeretete. A mennyben is ott van, jó lesz vele lenni. Ha itt ilyen kedves a jelenléte, milyen szép és jó lesz majd ott?!
„Jézus, lelkem Megváltója, végy kebledre engemet, mert a vizek jönnek zúgva, s közeleg a fergeteg. Rejts el engem a veszélyben, míg bevégzem éltemet, vezess biztos révbe engem, s vedd magadhoz lelkemet.” (HH 367.)