A napokban elkezdtem egy képzést, melynek keretében az évfolyamot négy kisebb csoportra osztották. A csoportbeosztást – a helyszínekkel együtt – jó előre elküldték, azonban a képzés napján bizonyos okok miatt változtattak a helyszíneken. Ez okozott némi kavarodást, mert egyesek a régi, mások a frissített kiírás szerint keresték meg a valós vagy vélt csoportjukat. Izgalmas volt látni az arcokon a felismerést, amikor rádöbbentek, hogy ők nem ebbe a csoportba hivatalosak. Újabb és újabb emberek ültek vagy néztek be a csoportunkba, akik rövidebb-hosszabb idő után jöttek rá: ez nem az ő csoportjuk. Olyanok is voltak, akik később találták meg a helyüket a csoportunkban, mert először máshol keresték. Addig nem kezdhettük el a csoportmunkát, amíg nem került mindenki a helyére, mert amit az oktatóink mondani akartak, az csak nekünk, a mi csoportunknak szólt.

Pál a thesszalonikaiak közül azokhoz akar levelén keresztül szólni, akik megtapasztalták, hogy Isten kiválasztotta őket. Három szombaton keresztül ismertette a zsinagógában Jézus személyét, aminek nyomán néhányan a zsidók közül, igen sokan az istenfélő görögök, és sokan az előkelő asszonyok közül elhitték Jézusról, hogy Isten Fia, Megváltó, és megtértek. Így tulajdonképpen megalakult a thesszalonikai gyülekezet, a választottak közössége Az új közösség új tagjainak életében egy új időszámítás kezdődött. Onnan kezdve az volt a téma, hogy készülnek a Jézus Krisztussal való személyes találkozásra, az Úr visszajövetelére. Ez lesz a jogalapja mindannak, amit a következő fejezetekben ír majd nekik az apostol. Isten elhívó szeretete adta az alapot az ő visszajövetelének várására akkor is, most is!

Ma délelőtt azt kérdezi tőled Isten: jó helyen vagy? Isten választottjaként élni az életet hatalmas kiváltság! A te életedet is átírta teljesen a Megváltó Jézussal való találkozás?

„Mily üdvös tudnom: Jézus enyém! / Ennek felettébb örvendek én. / Örökség vár rám, mennyei rész, / Lelkem ujjongva fölfelé / néz. / Örökre zengem ez éneket: / Jézusban leltem az üdvömet! / Boldogan vallom: Jézus enyém! / Irgalmát áldom örökre én!”