A rész elején a bölcsesség, az okos tudomány elfogadására biztatja fiait a bölcs, és kéri őket a szülői tanítás megfogadására. A kijelölt szakaszban több parancs és tiltás is elhangzik. Készek vagyunk-e engedelmeskedni Isten parancsának? Ma a lázadó világban nem szokás a tanács elfogadása. Mindenki bölcsnek gondolja magát, nem fogadják az intést. Pedig egyedül Isten bölcs, és ő ad bölcsességet nekünk is. Első helyen van-e szívünkben az Isten bölcsessége, minden más bölcsességnél feljebb? Az életünk függhet az intéstől, ha odafigyelünk rá. De ezt be is kell tartanunk, hogy életet nyerjünk.

A bölcs feltárja a bűnös életvitel veszélyeit is, mintha tálcán kínálná fel mindkettőt. Választhatunk a jó és a rossz, élet és halál közül mi is ma. Vigyázzunk, hogy még ne is gondoljunk a gonosz utakra, mert a pusztulásba visznek, még akkor is, ha pillanatnyilag eredményesnek tűnnek. Adventet élve még fokozottabban kell gondolnunk – de az életünk minden napján is – az igazi életcélra. Szükséges, hogy alárendeljük magunkat az Isten igéjének, mert ebben van az életünk (13.v.).

A 14,16,19. versekben a bűnösök útját mutatja be a bölcs, és a végüket is. Az úton lehet részsiker, dicsőség, gazdagság, de ezek szenvedéllyé válnak, és a végük a pusztulás. Ma láthatjuk, hogy sokan haladnak az élet sodrásával, és úgy látszik nagyon boldogulnak, de a lelkük elvész, útjuk sűrű homály. Isten bölccsé tehet, tanáccsal lát el minket, helyes úton vezet. Ha engedelmesek vagyunk, ez sok fájdalomtól megóv, és igazi boldogsággal tölt el minket. Igazi örömöt csak az igazak, a tiszta szívűek élhetnek át Isten jelenlétében (Zsolt 32:8–11).

Áldjuk a mi mennyei Atyánkat a gondviselésért, hogy szemmel tart minket, és azért is, hogy fogunk vele találkozni. Addig is legyen az életünk hasonló a 18. vers képéhez, hogy mind fényesebb, tisztább, világosabb életúton járva várjuk őt!