A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat
Délelőtti elmélkedés
Ragyogjunk csillagokként!
Igehely: Fil 2:12–18; Kulcsige: Fil 2:15 „Hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban.”
Pál szeretteinek nevezi a gyülekezet tagjait, és kéri őket, hogy engedelmeskedjenek a levélben kért tanításnak, utasításnak. Félelemmel és rettegéssel viselkedjenek a mindennapi életükben, ne legyen egy könnyelmű, gondatlan életvitelük. Isten kimunkálja úgy az akarást, mint a cselekvést is, ha reá figyelünk. Pál az életigét tárja a filippiek elé, hogy ahhoz igazítsák életüket, és ne adjanak helyet a zúgolódásnak, elégedetlenségnek. A mérce a 15. vers: feddhetetlen, romolhatatlan, hibátlan gyermekei legyünk Istennek. Ilyen kell legyen az életvitelünk ebben az elfordult, elfajult világban. Ez, sajnos, a mi világunkra még inkább igaz. De minél nagyobb a sötétség, annál inkább ragyogjunk, mint csillagok, a sötét világban. Pálnak örömöt szerez az ilyen gyülekezeti élet, de a mi Urunk is ezt várja tőlünk. Tekintsünk vissza a hét elteltével: nem volt-e néha homályos a fényünk? Rendezzük az Úrral, tisztuljunk meg, és adjuk tovább az ő fényét, mint a Napét a hold és a csillagok.
Tóth József
Délutáni elmélkedés
Dicséret Ezékiás király idejében
Igehely: 2Krón 29:25–31; Kulcsige: 2Krón 29:30 „Ezután megparancsolta Ezékiás király és a vezető emberek a lévitáknak, hogy dicsérjék az Urat Dávidnak és Ászáf látnoknak a szavaival. Ők pedig örömest mondtak dicséretet, meghajoltak és leborultak.”
Ezékiás már uralkodása legelején kinyittatta az Úr házának ajtajait. Visszahozatta a papokat és lévitákat, megtisztították a templomot, felszentelték a fölszereléseit, majd ünnepet szenteltek az Úrnak. A dicséretet, ünneplést megelőzte a vágy a helyreállásra, a helyes istentiszteleti formának a helyreállítására a törvény előírásai szerint. Kezdi a király a papok megszentelésével, és jelen van a nép is. Számukra már idegen az áldozatok bemutatása, de a lelkület, a vágy megvolt bennük, hogy legyenek az istentiszteletek szívből jövők, örömből és hálából fakadók, ahogy tették is, leborulva az Úr előtt. Ilyen alázatban kell nekünk is megjelenni, és szolgálni az Urat, örömmel dicsérni őt a tőle kapott tálentumainkkal. Ezékiás cselekedete a népet is az áldozatok bemutatására késztette, ezt örömmel végezték, és Istennek tulajdonították a helyreállást is. A hétvége közeledtével mi is készüljünk a holnapi alkalmakra, hogy tudjuk örömmel dicsérni az Urat, és úgy szolgálni, hogy ő legyen a középpontban. Az adventben is bátorítsuk egymást az áldozatkész szolgálatra és a helyes ünneplésre!