A zsoltáros bemutatja Isten cselekedeteit és tulajdonságait is. Mi az, amit nekünk tudni kell Istenről? Milyen az Isten? Hatalmas, nagy az Úr a Sionon. Félelmetes, reszkessenek előtte a népek: „félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket!” (Fil 2:12)
Szereti az igazságot (4.v.), mert „szent az Úr, a mi Istenünk!” (9.v.). Az elesett, bűnös ember, aki nem akar megváltozni, hozzá fordulni, nem érzi jól magát a szent Isten jelenlétében. De engem és téged is az Úr szent életre hív, és ez által a pogányokat meg akarja ma is nyerni. Ha látják az életünket, hallják bizonyságunkat, megismerhetik az Urat.
Mit cselekszik az Úr? Uralkodik, de nem szeszélyesen, hanem igazságban. Ez szent félelmet eredményez a teremtményekben, úgy a földön, a mennyben, mint a démonvilágban. Egy nap ítélőbíróként meglátja őt minden szem, meg kell állnunk Krisztus ítélőszéke előtt.
Nem tudom, ha álltál már egy földi bíró előtt, milyen érzés várni a döntéshozatal közlésére? Az én igazságom az lesz, hogy Jézushoz jöttem elveszettként, fiává fogadott, megbocsátott, megtisztított, és bizalommal tekinthetek az ítélet napja felé.
Továbbá olvasható a zsoltárban, hogy kijelenti magát, szóba áll az emberekkel „felhőoszlopból szólt hozzájuk… és adott nekik rendelkezést” (7.v.). Teszi ezt ma is igéje által, a lelkiismeret szava által, események által, Fia által. Veled beszélhet? Érted akaratát?
Egy másik cselekedete Istennek, ami kitűnik, hogy „megbocsátó Istenük voltál” (8.v.) Kegyelmes és igazságos, tudja formáltatásunkat, szeretettel fordul felénk. Az őszinte bűnbánatra az ő válasza a bűnbocsánat. Új kezdetet ad, elmúlik haragja, alkalmassá teszi szívünket minden jó cselekedetre, boldogságot ad.
Hiszek a bűnvallás erejében, a bűnbocsánat erejében, ez olyan erőt hordoz, ami leutánozhatatlan. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1:9). Ha pedig a bűnbánatot vesztettük el, félő, hogy az Istennel való járást vesztettük el.
Hogyan közeledjek hozzá? Imádkozva, segítségül hívva őt (6.v.). Imádva és magasztalva, mert szabadító, megbocsátó, szent, és mert örökséget készített a megszenteltek között az ő népének.