ÁHÍTAT – 2024. december 8., vasárnap

A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat

Délelőtti elmélkedés

Hogyan várják a nappal fiai Isten napját?
Igehely: 1Thessz 5:1–11; Igehely: 1Thessz 5:8 „Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét.”
Ebben az adventi időszakban Isten gyermekeinek, a nappal fiainak nagy a felelősségünk: hogyan élünk a jelenvaló világban. Az Úr gyermekének lenni nemcsak kiváltság, hanem felelősség is, hogy milyen példát mutatunk környezetünk számára. Hegyen épített város vagyunk-e, amit mindenki lát, vagy sötétség gyermekei, akik alszunk, és nem várjuk őt vissza? Az Ige figyelmeztet: „eljövök, mint a tolvaj” (Jel 3:3/b), amikor senki nem számít rá. Lelkünk ellensége, a gonosz, szeretne elaltatni bennünket, hogy az Úr ne tudjon használni az ő munkájában. Úgy, mint a Gecsemáné-kertben a tanítványokat, akik képtelenek voltak imádkozni, mert e világ istene elaltatta őket. Ezért kell tanulnunk az ő negatív példájukból, hogy mi éberek legyünk, mint a nappal fiaihoz illik.

Mi józanok vagyunk-e? Vagy túlságosan lefoglal az ünnepre való készülődés, mint Mártát? A józanságra való vágyakozás még nem elég! Magunkra kell vennünk a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét (1Thessz 5:8/b). Az Úr azt akarja, hogy elnyerjük az üdvösséget, nem a haragját akarja ránk kitölteni. Ha mi tiszta szívvel várjuk, és készülünk a vele való találkozásra, akkor nem kell félnünk a mindent megváltoztató, örömteli naptól: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent” (Mt 5:8). Ha szívünk nem teljesen az övé, megosztott szívvel élünk, akkor valójában nem várjuk őt. Akkor nem tudjuk őszintén kimondani, hogy „Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22:20/b).

Ki a fontosabb számunkra, ő vagy a világ? Mindennap szakadatlan küzdelembe kerül követni a Teremtőt, és a világot megtagadni. „Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete” (1Jn 2:15). Különösen most, az adventi bevásárlásoknál aktuális ez az ige. Egy idős lelkipásztor mondta, hogy gyermekként néhány szem diónak is mennyire tudtak örülni, mert Jézus volt a lényeg. Ma minek tudunk igazán örülni, mi és gyermekeink?

Megtérésem után találkoztam azzal a szomorú felismeréssel, hogy nem mindenki várja az Urat teljes átadással. Az Úr mondta: „Bizony hamar eljövök!” (Jel 22:20/b), vigyázzunk nehogy elszámoljuk magunkat! „Az igazi nyereség vagy veszteség az örök élet nyeresége vagy vesztesége.” (Spurgeon)
Tömöri Gábor
Imaáhítat: Kérjük az Urat, hogy a Tőle kapott lelki díszruhában várjuk Őt! – Ézs 61:10
Bibliaóra: A meglátogatás ideje – Lk 19:41-44; 20:9-19 (Jn 5:24)

Délutáni elmélkedés

Hitvallás az uralkodó Istenről
Igehely: Zsolt 97:1–12; Kulcsige: Zsolt 97:1 „Uralkodik az Úr! Vigadjon a föld, örüljön a sok sziget!”
Az Isten igazságát éhező és szomjazó zsoltáríró kijelenti, hogy az Úr uralkodik az egész teremtett világban. Igaz ez még akkor is, ha ezt a bűnösök a bűn vaksága miatt nem látják be. Az író gyönyörködik Isten igazságos döntéseiben, és határozottan kijelenti, hogy uralkodik az Úr! Számára ez egyértelmű, ezért felszólítja olvasóit, hogy vigadjanak és örüljenek: „Vigadjon a föld, örüljön a sok sziget!” (Zsolt 91:1/b).

Az események minden szinten az Úr kezében vannak, ezért nem kell csüggednie és aggódnia az őt váróknak. Csak az történhet meg bárhol, bármikor, amit ő megenged. Valaki azt mondta, hogy úgy letaglózzák a szörnyű híradások, hogy hallgatni sem szereti azokat. Tudunk-e hit által túllátni a próbákon, és az Úr uralmának örülni? Az öröm további lépcsőfoka, hogy az Úr kiment minket a bűnösök kezéből (Zsolt 97:10/b). Örülünk-e az Isten általi szabadításnak? Ebben segít bennünket az Úr ígérete és hatalma: „Viaszként olvadnak meg a hegyek az Úr előtt” (Zsolt 97:5/a).

A nappal fiaként a szerző beszél az igazak és a gonoszok örök sorsáról, mely szerint a bálványimádók mind, kivétel nélkül megszégyenülnek, akik az isteneikben reménykednek. Ezzel szemben „az Úr kimenti a bűnösök kezéből” (Zsolt 97:10/b) az övéit. Mindezt látta a saját és kortársai életében a zsoltáros. Azért örül, mert aki az Urat szereti, arra ez a sors vár. Sőt beszél arról is, hogy „fényözön árad az igazra és öröm a tiszta szívűekre” (Zsolt 97:11).

Milyen jó és örömteli, hogy az Úr imádói, megváltott gyermekei örülhetnek a jelenben, még a próbákban is; és ez az öröm csak fokozódik az Úrral való nagy találkozásig. Felemelő az Úr gyermekének lenni már most is! Az Úr Lelkének segítségével tudunk elrejtett életünkben örvendezni, hisz megszabadított bennünket bűneinkből. Izráel fiai is örültek az Egyiptomból való szabadulásnak, különösen a tengeren való átkelésnek. Az öröm gyakorlásához kell társulnia a hálás szívnek is.

Lelkünk ellensége mindent megtesz azért, hogy feledkezzünk meg az örömről. Akadályokat emel vagy nagyít fel, hogy ellopja az örömünket. Igénk arra kér, hogy „ti, akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszságot!” (Zsolt 97:10/a). Ha ezt tesszük, nem fogy el ajkunkról a hálaadás és az öröm!
Tömöri Gábor