A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat
Délelőtti elmélkedés
Nem lehet megosztott szívvel Istent követni
Igehely: 1Jn 2:15–17; Kulcsige: 1Jn 2:15 „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.”
„De hát Isten is úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte!” – hivatkozhatnál a Biblia legismertebb igeversére. Igaz, csakhogy egyrészt ott a világ – görögül kosmos – szó az emberekre utal, itteni igénkben pedig az Istentől eltávolodott, vele teljesen szembenálló közegre, ami nem az Atyától van. A három ezt leíró kifejezés jól átfogja és bemutatja, hogy a testi és önző kívánságok, kiegészülve a büszke életmóddal mennyire Istentől idegen gondolkodást és viselkedésmódot eredményeznek. Ezekhez a megalapozottan hívő, folyton fejlődő keresztényeknek nem lehet semmi közük (Jak 4:4).Másrészt te nem vagy olyan, mint Isten, aki még szeretni is a legjobban tud. De segít neked, hogy nem megosztott, hanem teljes szívvel szeresd őt – és maradj is meg az ő szeretésében!Ahogy a világ beszüremkedik a gyülekezetbe, mennyire tapasztalod a világi értékrend harcát az istentiszteleteiteken? Személyes életedben mi az a három terület, ahol legsebezhetőbb vagy az Isten szeretésével kapcsolatban?
Papp Dániel
Délutáni elmélkedés
Leszámolás a múlttal
Igehely: Ézs 43:18–21; Kulcsige: Ézs 43:19 „Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.”
Új szövetség alapján új nép tagjaként új eget-földet várva új teremtésként élni; Isten megújító szeretetével a belső emberünk folyamatos megújulását tapasztalni, és Krisztus új szeretetparancsát betartani… Annyira jó!Amikor Ézsaiásnak Isten erről az újról beszélt, a babiloni fogságból való kiszabadulást ígérte meg. Ekkor a pusztában utat készít, a sivatagban folyókat fakaszt, még a puszta vadállatait is dicséretre indítja, mert népét helyreállítja, megelégíti és jól tartja. Ezért az eleve arra teremtett nép csatlakozik, és kitör belőlük a dicsőítés. Istennek az a célja, hogy vizet adjon választott népének, a nép célja pedig az Isten dicsőítése.Mint Pál apostol, a múltat elfelejtve, Isten mai népének tagjaiként mi is leszámolhatunk régi életünk káros örökségével. Lemondhatunk a vélt érdemeinkről, mintha rajtunk múlna az örök jövőnk, vagy akár a mindennapjaink, hisz minden kegyelem.Isten új munkája „most kezd kibontakozni… már készíti”. Higgy ebben, és láss mindennap új csodát!