Igehely: Jel 5:11–14; Kulcsige: Jel 5:12 „és így szóltak hatalmas hangon: «Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!»”
Egy olyan világban élünk, ahol a tiszteletet és a megbecsülést nem biztos, hogy elsősorban azok kapják, akik megérdemlik. Egyeseket túlzott tisztelet övez, mások viszont az emberek megvetésétől szenvednek. Aki tisztességet szeretne, ne annak örüljön, hogy főhellyel kínálják az összejöveteleken, vagy hangosan köszöntik a tereken (Lk 11:43b)! „Aki tisztességet akar, előbb legyen alázatos!” (Péld 15:33b). Az igazi tisztességet az ember az Istentől kapja: „Mert akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, a kik azonban engem megutálnak, megutáltatnak” (1Sám 2:30b). Kinek jár a valódi tisztelet? Egy csodálatos mennyei jelenetről olvashattunk, amelyben az angyalok és minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt dicsőséget és tisztességet adnak a Báránynak, aki a királyi széken ül. Méltó az Úr Jézus Krisztus, hogy övé legyen a tisztesség, mert ő teremtett mindent (Jel 4:11), mert ő Isten szeretett Fia (2Pt 1:17), mert „Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált” (Zsid 2:9), és mert csak ő méltó, hogy felnyissa a lepecsételt könyvet (Jel 5:5). A mi életünkre és istentiszteleti alkalmainkra jellemző-e ez a fajta hódolat és tisztelet? Legyen minden hódolat és tisztesség a Bárányé!