A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat
Délelőtti elmélkedés
Mindnyájan megbotránkoztok bennem
Igehely: Mt 26:1–35; Kulcsige: Mt 26:31 „Akkor így szólt hozzájuk Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: «Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.»”
Ahhoz, hogy valaki megbotránkozzon bennünk, nem kell tenni semmi bűnt vagy botránkoztatót, elég, ha olyasmit teszünk, amit az emberek nem értenek meg. Közeledett a páska ünnepe, a főemberek és a papok zúgni kezdtek: El kell tenni az útból Jézust, mert mindenki őt akarja követni. Jézus elfogadja a megkenetést. A tanítványok pazarlásnak tekintik, de a Mester megvédi a nőt: „… az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére” (13.v.). Júdás elárulja Jézust, de nincs tisztában vele, mit tesz: „Talán csak nem én vagyok az, Mester?” Az úrvacsora szereztetése szintén érthetetlen nekik: miként ehetik testét és ihatják a vérét? Jézus az Olajfák hegye felé menve világossá tette: „Ezen az éjszakán mind megbotránkoztok bennem.” Megszólal Péter: „Ha bárki más talán igen, én biztosan nem!” Ismerjük a történetet, az elsők között tagadott: „Nem ismerem Őt.” (Lk 22:57). Ma reggel önvizsgálatot tarthatsz a szívedben. Hogy állsz a botránkozással? Hamar és könnyen bedőlsz a Sátán kísértéseinek? Vagy épp benne vagy egy áldatlan helyzetben? Ha szükséged van helyreállásra, kérd Isten bocsánatát!
Simon András
Délutáni elmélkedés
Dicsőségétől megüresítve
Igehely: Ézs 53:1–3; Kulcsige: Ézs 53:2 „Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna.”
Olyan világban élünk, ahol az emberek sok esetben hamarabb elhisznek egy hazugságot, mint a valóságot, csak azért, mert hihetőbben cseng, vagy szenzációs a hatása. Isten üdvüzenete az emberiséghez – előbb a próféták által és az utolsó időkben a Fia által – kevésbé hozza lázba az embereket. Pedig Jézus lemondott hatalmáról, dicsőségéről, és emberré lett, hogy megmentsen minket a haláltól, magára vállalva azt helyettünk. Ézsaiás az emberek hitetlenségéről írt: „Ki hitte el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az Úr hatalma?” (1.v.). Úgy prófétál a Messiásról, mint egy felnövekvő vesszőszálról, mint földből kinövő gyökérről, nem lesz különleges külseje, szemet gyönyörködtető, csodás alakja, de emberré lesz, olyanná, mint mi. Meg lehet vetni, elutasítani, fájdalmak férfija, betegség ismerője. Mindezt miértünk teszi. Jézus nemcsak ennyit vállalt, hanem amikor hozzánk hasonló lett, megalázta magát a halálig, mégpedig a kereszthalálig (Fil 2:8).Egy kannibál törzsről olvastam, hogy egy misszionáriusnőt azért fogadtak be, mert azt hitték, hogy a mennyből jött, mivel egy helikopterből kötélen ereszkedett alá. Testvéreim, ne várjunk szenzációra! Fogadjuk el a dicsőségétől megüresített Jézust. Ez üdvösségünkre lesz.