Dávid megtapasztalta, hogy az üldöztetésben és bujdosásban is vele volt, erőssége volt az Úr, ezért háláját fejezte ki. Méltó az Úr a hálaadásra és a magasztalásra! Miért? „mert jó, mert örökké tart szeretete” (1.v.). Különböző csoportok is ezt kell hirdessék. Izráel is, aki megtapasztalta az Úr szeretetét, aztán Áron házának is magasztalnia kell az Urat örökkévaló szeretetéért (2–3.v.). Végül minden istenfélő embernek meg kell vallania, hogy örökké tart az Isten szeretete az Őt félők iránt (4.v.). Isten annyira szeretett minket, hogy egyszülött Fiát adta értünk, hogy felnézve rá, és segítségül hívva az Ő szent nevét, megmeneküljünk. Ennek a hálaadásnak személyes okai vannak, amit nemcsak Dávid, hanem Isten minden gyermeke átél élete során. Kerülhetünk mi is szükségbe vagy valamilyen nyomorúságba, de jó tudni azt, hogy az Urat segítségül lehet hívni. Dávid is ezt tapasztalta, hogy az Úrhoz kiáltott, és Ő megsegítette, még akkor is, ha sok nép vette körül őt, vagy Isten népét (10–15.v.) Ezért bátran ki lehet jelenteni, ha az Úr velünk van, akkor nem kell félnünk semmilyen veszélytől, mert az Úrban oltalmat és segítséget találhatunk. „Az Úr jobbja hatalmasan munkálkodik!” (16.v.).