A levél szerzője féltve óvja olvasóit a hitetlenségtől. Példaként hozza Isten népének pusztai vándorlását, akik megkeményítették a szívüket, nem vették komolyan az Isten szavát, ezért nem mehettek be a nyugalom helyére. Isten szeretete olyan hatalmas! Ő nem mondott le a bűnös emberről, prófétákat küldött, akik Isten igazságát hirdették, majd elküldte Fiát, akiben testté lett az élő Ige. Jézus az élet forrása, az emberek világossága, aki kereszthalála által és feltámadásával utat készített a bűnös lélek számára, hogy bemehessen az Isten nyugodalmába.
Szeretem Isten Igéjét, mert szilárd alapokra állította az életemet, értéket adott a megfelelési kényszer alatt sínylődő lelkemnek, elvette a bűneim terhét, megszabadított a függőségektől. Utat mutatott, amikor nem láttam a következő lépést, reményt adott, amikor kilátástalan volt minden. Jézus szeretetét árasztotta rám, amikor magányos voltam, megfeddett, ha szükségem volt rá. Bemutatta számomra az Atyát, aki családjába fogadott, a Fiút, aki megváltotta az életemet, a Szentlelket, aki bennem él. Szeretem Isten Igéjét, mert ma is eleven kapcsolatban tart az élet forrásával, Krisztussal. Különleges áldásként élem meg, ahogy a Szentlélek személyessé teszi számomra az igét, éhséget támaszt bennem Isten igazsága iránt. Amikor a mulandó világ gondjai leterhelnek, kimondja Isten igazságát, felszabadít az emberi okoskodás alól, tiszta képet mutat a lelkem állapotáról. Gyönyörködik a lelkem, amikor a régi történetek megelevenednek a Szentlélek által, és az aktuális üzenet átjárja egész lényem: leleplez, megóv a Sátán csapdájától, megújít, visszavisz a keskeny ösvényre, ha eltévedtem.
Isten Igéje élő, mert személyesen szólít meg egy-egy aktuális élethelyzetben. Isten belát a szívünk legmélyére, ismeri lelki harcainkat, terheinket, tud fájdalmainkról és örömeinkről – életünk nyitott könyv előtte. Az Ige által elénk tárja a valóság tükrét, amelyben lehetnek nem tetsző dolgok is. Nem azért szembesít az életünk valódi állapotával, hogy megalázzon, elvessen, hanem azért, hogy segítsen, megoldást mutasson és helyreállítson. De követnünk kell az igei vezetést, engedelmeskednünk kell az útmutatásnak, így nem válunk feledékeny igehallgatóvá.
Mit mutat a tükör? Engedd, hogy Isten Igéje munkálkodjon benned: ne félj, válj hallgatóból igét cselekvő lélekké!