„Mert én tudom, hogy az én Megváltóm él.” – mint Bibliát ismerő emberek, jól tudjuk, hogy ezek Jób szavai, aki Krisztus előtt több évszázaddal élt. Talán mondhatnánk, hogy ez a kijelentés inkább illett volna valamelyik újszövetségi író nevéhez, hiszen mondanivalójának lényege, tartalma és igazsága inkább jellemzi az újszövetségi írók gondolkodásmódját. Mégis az egyik legrégibb bibliai könyv írójának tollából származik e sokat emlegetett és jól ismert igevers.

Fontos megfigyelni az igevers első felét: én tudom. Nem másvalaki: nem a férjem, a feleségem, a gyermekem, a lelkipásztorom. Én tudom. Ez szilárd hitről tanúskodik. Jób személyesen meg volt győződve afelől, hogy élő Megváltója van, aki öröktől fogva van és örökké lesz. Ez a meggyőződés adott neki reményt, amikor súlyos csapásokkal kellett szembenéznie: családi tragédia, gyermekeinek, vagyonának, majd egészségének elvesztése. Még a hozzá legközelebb álló személy, a felesége is ellene fordult. Jób mégsem hátrált meg.

Kedves testvérem, a próbák célja az, hogy közelebb vigyenek minket Istenhez, hogy a nehéz helyzetben megtapasztaljuk, hogy senki és semmi más nem tarthat meg, csakis ő. Oswald Chambers egyik idézete így szól: „Az akadályokkal szembenéző ember úgy érzi, elveszítette Istent, holott valójában most került csak szemtől-szembe vele.” Jób ezt így fogalmazza meg: „Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak” (Jób 42:5).

A reménytelenség megbénít, a reménység szárnyakat ad. Jóbot nem elégítette ki a sok kegyes magyarázat, reménységét csak abban a tudatban lelte, hogy a Megváltó, az ő Megváltója él: Tudom, bár nem látom, nem mindig érzem, mégis tudom. Megvan-e neked ez a tudás? Ha próba ért, nehézség, tudd meg: ő a vigasztalás, ő a reményünk! Földi létünkben szenvedések érnek, de odaát megszűnik minden gond és bánat. A szenvedő Jób hitvallása legyen a miénk is! Mondjuk el gyakran magunknak és másoknak is, hogy ebben erősödjünk meg mindinkább.

Ma, amikor az örök élet vasárnapját ünnepeljük, szilárduljunk meg ebben a reménységben! A mai nap el fog múlni, de az örök életnek soha nem lesz vége. Ez jó hír azoknak, akik az Úrban haltak meg.

„Ama szép hon felé száll az én óhajom, ahová mihamar bemegyek.”