A ránk következő héten több alkalommal is ószövetségi csatákról, háborúkról fogunk olvasni. Ezekből nem csupán történeti információkat, nem is haditechnikai ismereteket kapunk, hanem a lelki éle-tünkhöz és lelki harcainkhoz tanácsokat, alapelveket. Abban, ahogy Isten az ószövetségi hősökhöz szólt, amit azok tettek, és ahogyan reagáltak az Isten akaratára, mi magunk is az Úr szavát hallhatjuk meg. Így Dávid története Nábállal és Abigaillal számunkra is tanulságos.
A (vélt) jogaink hangoztatása és az önérzetesség csak rosszra visz. Ilyenkor az ember elfelejti, hogy az élete végső soron az Isten gondviselésétől függ. Dávid menekült Saul elől, és azt gondolta, hogy mivel jót tett Nábállal, majd ő is jóval fogja azt viszonozni. Amikor ez nem történt meg, úgy gondolta, hogy maga segít ezen. Megbosszulja a hálátlanságot és megöli Nábált. Mindenkinek rosszul eshet, ha méltánytalanul bánnak vele. De ha valakit a sértett önérzete hajt, csak bajba kerül. Ahhoz képest, hogy mire hívta és szánta Isten Dávidot, nem lett volna méltó hozzá a bosszú cselekedete. A leendő király nem viselkedett királyhoz méltóan.
„A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt” (Péld 15:1). Ez bizonyult igaznak ebben a történetben. Dávid nem tudta legyőzni haragját, de jó, hogy volt valaki, aki higgadtan tudta, mit kell tennie. Jó lenne, ha mi sem gerjednénk haragra, amikor nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretnénk. Ha felgerjedünk, méltatlan és rossz döntéseket hozunk. Pedig a Lélek gyümölcse a békesség és az önmegtartóztatás (Gal 5:22). Hogy tudnánk, nem csak a kis ügyekben, de a nagyobb sértésekben is békében maradni? Úgy, ha látjuk, hogy életünk eseményeiben ott van az Úr, és ő igazgatja ügyünket. Több évvel később Dávid is eljutott erre a lelkiállapotra. Amikor menekülni kellett Jeruzsálemből fia, Absolon elől, és Símei még szidalmazta is, így tudta lereagálni: „ha az Úr mondta neki, hogy ócsárolja Dávidot, akkor ki mondhatná neki: miért tetted ezt?” (2Sám 16:10).
Jó, hogy Dávid hallgatni tudott a lecsillapító szóra. Mi tudunk?