Sámson élete nagy reményekkel indult. Isten kiválasztotta, hogy népének bírája és szabadítója legyen. Istentől kapott rendkívüli ereje, a filiszteusokon aratott győzelmei miatt a népe csodálta és tisztelte. Senki sem gondolta volna, hogy ilyen tragikus módon fog befejeződni a földi élete.

Bármilyen magasan legyen is valaki, ha elindul a lejtőn lefelé, félő, hogy a szakadékban fog kikötni. Isten parancsainak áthágása, a szülői figyelmeztetés mellőzése mindig szomorú következményeket von maga után. Ha Sámson Isten kezébe tette volna le az életét, és hagyta volna, hogy az ő terve szerint használja őt, nem kellett volna megtapasztalnia, milyen az ellenség kezébe kerülni. Miközben vakon, megkötözve őrölt a filiszteusoknak, bőven volt ideje végiggondolni, megbánni mindazt, amit rosszul tett. Istenhez kiálthatott, mert hozzá lehet a mélységből is kiáltani.

A filiszteusok levágták Sámson hajának hét fonatát, de azt nem tudták megakadályozni, hogy újra elkezdjen nőni. Ahogy nőtt a haja, úgy jött vissza az ereje, a hite, az elhívástudata. A hívő az engedetlenség miatt kerülhet az ellenség kezébe, aki megcsonkíthatja a hitét, elveheti az erejét, az üdvbizonyosságát, de ha magába száll, és kegyelmet nyer, hite újra kinő, bizalma erőre kap.

Milyen fájdalmas lehetett Sámsonnak hallani a filiszteusokat, amint az istenüket dicsérték azért, mert őt a kezükbe adta. Ki gondolta volna akkor, hogy Sámson is elmondhatja a Mik 7:8-at: „Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elestem is, fölkelek, ha sötétben lakom is, az Úr az én világosságom.” Mintha csak a kereszten függő lator kiáltását hallanánk, amint az oszlopokat átölelve Sámson hittel Istenhez kiált: „Uram, Isten emlékezzél meg, kérlek, én rólam!” (28.v.). Láss csodát! Amikor az Úr a Zsidókhoz írt levél írójának a hithősök névsorát diktálja: megemlékezik Sámsonról is. Ha úgy érzed, mindent elrontottál, tönkrement az életed; úgy gondolod, számodra már minden elveszett; bátorítson Sámson története: Ha most Istenhez felkiáltasz, még befejezheted hithősként.

Miközben a rokonok Sámson holttestét fájó szívvel kiemelték a romok közül, bizonyára hálásak voltak a szabadításért, amelyet élete árán szerzett számukra. Talán valaki még tett ilyet… úgy emlékszem!