Igehely: 2Tim 4:7–8 „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró azon a napon; de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.”
Pál ezt a levelet Timóteusnak írta a börtönből, ahol eldőlt a sorsa, hogy kivégzik. Amikor az életére visszatekint, nem a haláláról, vallásáról, szenvedéséről beszél. Az Úr munkájáról beszél, amiben ő eszköz volt. Azért harcolt, hogy minden ember megismerje Jézus Krisztust. Nem emberek ellen harcolt, hanem az emberekért. Minden pillanatot megragadott, ameddig a célba nem ért: „futásomat elvégeztem.” Számára fontos volt, hogy a hite megmaradjon az Úrban: „a hitet megtartottam.” Tudja, hogy a munkáját a hite határozza meg minden élethelyzetben. Jézus vele volt az úton, ezért a hitben meg tudott maradni, és hűséges maradt az Úrhoz.
A szellemi harcban a legjobb fegyver az élő Isten szava. Isten erejében bízott, nem a sajátjában.
Pál nemcsak visszatekint, hanem arra is, ami ezután fog lenni. Pontosan tudja, hogy hova megy, ki várja, mivel várja ott a túlsó parton: a megváltó Jézus Krisztus az igazság koronájával.
Ha az ember arra használja rövid életét, amire kapta, békességgel, hálával fejezheti azt be.