Igehely: Mk 14:53–65 Kulcsige: Mk 14:65 „Akkor némelyek leköpték őt, majd arcát letakarva ököllel ütötték őt, és ezt mondták neki: Most prófétálj! A szolgák is arcul verték őt.”
Az életnek vannak olyan eseményei, amikről azt gondolnánk, hogy nincs értelmük, ki lehetne ezeket hagyni. De Isten gyermekeinek életében minden eseménynek célja van. Van olyan, aminek nem találom az értelmét, de engedelmesen elfogadom, mert Isten tudja, hogy miért döntött így.
A főpap, amikor látja, hogy Jézus minden szenvedést szó nélkül vállal, rákérdez: „Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?” Jézus válaszolt, hogy mindenki előtt legyen világos, kicsoda Ő. Azt mondja: „Én vagyok.” Ezt el lehet fogadni vagy elutasítani: választhatták az életet vagy a halált. Tudták a próféciákat Jézusról, de ők eldöntötték a szívükben, hogy megölik.
Ők csak eszközök voltak, Jézus szenvedésének és halálának az oka mi vagyunk, a mi bűneink. De Ő nem maradt a sírban, feltámadt és él: „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid 4:16).
Milyen gondolatokat, érzelmeket engedsz a szívedbe? A szenvedések között mi az, amire Jézus megtanított?