Jób életét ismerjük meg itt, aki személyes kapcsolatban élt Istennel. Az életében ott volt a szenvedés, betegség és a gyógyulás. A szenvedések között ilyen kérdésekre kereste a válaszokat: „Ha meghal a férfiú, életre tud-e kelni?” A szenvedés közepette ez még kérdés volt a számára, de ott volt már a remény a szívében. Ezért kész türelmesen várni küzdelmes életén át is.
A reménysége azon alapul, hogy Isten szereti a népét, és akarja az állandó mély kapcsolatot. Azt a reménységét fejezte ki, hogy miután meghal és sírba kerül, Isten újra előhívja. A további szenvedésében Isten újból megerősíti ezt a bizonyosságot: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él” (Jób 19:25).
Isten népe életében is lehet szenvedés, üldözés, betegség, kísértés, igazságtalanság. Ne engedd, hogy ezek ellopják a reménység horgonyát az életed hajójáról! Örömmel várhatjuk azt a napot, amikor Isten letöröl minden könnyet a szemünkről: „a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk” (Róm 8:28).