Igehely: Zsolt 32:1–5 Kulcsige: Zsolt 32:5 „Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem.”
Dávid kifejezi örömét a szabadulás és megbocsátás fölött. Nem lehet ezt tökéletesen leírni emberi szavakkal, de akik átéltük már – többször is – a szabadulás örömét, pontosan tudjuk, hogy Dávid mit akar mondani. Dicsőíti Istent, mert a valódi öröm ezt teszi: magasztalja az öröm szerzőjét. Talán ez a legjobb példa a túlcsorduló örömre, amikor nem felhívásra, hanem önként, spontán kifakad az ember szívéből, mert megtapasztalta Isten valódiságát, közelségét, és meglátta, hogy Ő telve van kegyelemmel, irgalommal. Ez a megtapasztalás átformál, békességgel tölt el, és eláraszt a vággyal, hogy Isten iránti engedelmességben éljünk.
Ha nem szomorodunk meg bűneink felett, ha nem harcolunk szívből a bűn ellen, csak igyekszünk „jó hívők” lenni, ne menjünk így tovább! Imádkozzunk olyan bűnbánatért, ami Dávidban is volt, hogy mi is megtapasztalhassuk a szabadulásnak és megbocsátásnak azt a túláradó örömét, amiről az 51. zsoltárban olvasunk.
Hogyan változtatta meg életedet Isten megbocsátásának megtapasztalása? Mit fogsz tenni ennek eredményeként, vagy milyen változtatásokat fogsz tenni, hogy Isten kegyelmének örömében és szabadságában élj?