Igehely: 2Krón 20:4–23 Kulcsige: 2Krón 20:17 „Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr!”
Amikor Istenre tekintünk, akkor ez minden, amit tehetünk. Ez a legtöbb és a legjobb is. Így lesz siker, előrehaladás, győzelem, megmaradás, élet. Hogyan lehetünk ilyenek, mit kell tennünk ezért?
Kiáltsunk Istenhez (4–13)! Jósáfát összehívta a népet imádkozni és böjtölni. Ez a legfontosabb, ez az, ami megerősít, ilyenkor ad Isten vezetést és segítséget. A király vezette az imaórát, ő készült imádkozni, és buzdította az embereket is imára. Így kell megoldani nehéz helyzeteket: imádkozva. Legyen nekünk is ez az erősségünk!
Isten szavára hallgassunk (14–18)! Miközben imádkoztak, Isten megszólalt, jött a segítség, a bátorítás. Isten valóban létezik, törődik az övéivel, azokkal, akik segítségül hívják Őt. Isten beszéde világos útmutatást ad nekünk is, és felszólít a cselekvésre. Minket sem tétlenségre, hanem munkára, összefogásra, nemes harcra hívott el az Úr.
Isten dicsérete elsődleges (19–23). Nem csak az éneklés fontos, az Istent dicsőítő élet sokkal fontosabb. Nekünk is ez kell a győzelemhez, a sikerhez, a beteljesedéshez: Istent magasztalni és áldani mindenért.