A király, aki felismeri az élő Istent, megérti parancsait, odatereli az egész népet az Úr házába, így nyer újra értelmet „én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józs 24,15). Megünnepelték az Egyiptomból való szabadulást, megemlékeztek arról, amit értük tett a Seregek Ura. A jósiási reform két eseményt kapcsol össze, amelyeknek, így együtt van nagy hordereje az Isten népére nézve: előkerül a szent irat (sola scriptura), a helyes tanítás és megtörténik a szövetségkötés. Egyik a másik nélkül nem hoz életet. Ennek gyakorlati következményei vannak: meg kell válni az imádott bálványoktól, áldozóhalmoktól, lerombolni az oltárokat, szent oszlopokat. Elhatárolódni a régi romlott élet szokásaitól és csak az Urat követni. Vizsgáljuk meg saját életünkben, aztán együtt a közösségünkben, hogy állunk az ismerettel, a szövetségkötéssel, mik azok a magaslatok, amiket le kell rombolni. „Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj. Ha értékes dolgokat beszélsz értéktelenek helyett, akkor szószólóm lehetsz” (Jer 15:19).