Igehely: 1Sám 26:13–25 Kulcsige: 1Sám 26:24 „Az Úr mindenkinek megfizet a maga igazsága és hűsége szerint, mert az Úr a kezembe adott ma téged, de én nem akartam kezet emelni az Úr fölkentjére.”
Nem is olyan régen egy bibliodrámában vettem részt, amely során bibliai jeleneteket játszottunk el társaimmal. Az egyik ilyen jelenetben Abisaj bőrébe kellett bújnom, amint Dáviddal a hadinép közé oson. Amikor az alvó Saulhoz értünk, minden erőmmel azon voltam, hogy meggyőzzem Dávidot, hogy öljük meg Sault, hiszen akkor minden poblémánk megoldódik. De Dávid nem volt hajlandó megtenni ezt.
Vajon nem kerülünk néha hasonló helyzetbe? Megpróbáljuk megoldani a problémánkat. Főleg, ha meg is bántanak minket, hamar indulatot kelt bennünk, hogy visszavágjunk. Pedig Isten azt mondja: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” (Róm 12:19). Dávid tudta, hogy nem emelheti fel a kezét Isten felkentjére, még akkor sem, ha az halálra keresi őt. Tudta, hogy Isten talál más módot arra, hogy ő megszabaduljon Saul haragjától, anélkül, hogy beszennyezné magát.
Hogyan reagálunk, ha nem úgy történnek a dolgok, vagy nem úgy viselkednek velünk, ahogy szeretnénk? Tudjuk mérsékelni magunkat, és Istenre bízni a helyzetet?