Igehely: 2Kir 19:9b–19, 32–34 Kulcsige: 2Kir 19:15–16 „És így imádkozott Ezékiás az Úr előtt: «Uram, Izráel Istene, aki a kerúbokon trónolsz! Egyedül te vagy a föld minden országának Istene, te alkottad az eget és a földet! Uram, fordulj hozzám figyelmesen, és hallgass meg! Uram, nyisd ki a szemedet, és láss! Halld meg Szanhérib beszédét, aki ideküldte ezt az embert, hogy gyalázza az élő Istent!»”
A világ most is sok háborúval szembesül, a nagyhatalmak a kisebbeket leuralják, a nagyok fegyverrel néznek farkasszemet egymással. Amikor e sorokat írom, a szomszédságunkban igen eldurvult harcok folynak. „Féljetek a fegyvertől, mert az a bűn miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet” (Jób 19:29)!
Ezékiás király a legmegfelelőbb helyre, az Úr házába, Isten színe elé vitte a hadat üzenő levelet. Imádkozott. Tudta, hogy az ő ereje csekély az ellenséggel szemben, de azt még jobban, hogy Isten hatalmas, Őt nem győzheti le a világ nagyhatalma. Őt hívta segítségül. Ézsaiás által érkezett is a válasz, hogy Isten szabadulást küld önmagáért és Dávidért. 185 ezer asszír harcos halt meg azon az éjszakán az Úr angyala által.
Buzgó imádsággal könyörögjünk mi is a békéért, hogy gyermekeink, unokáink és népünk megmeneküljön, és legyen még kegyelmi idő sokak megtérésére! Bár lennénk jó elődök, mint Dávid, akire saját neve dicsősége mellett hivatkozott Isten, hogy megmenti Jeruzsálemet és az Ő népét.