A Bibliában úgy olvasunk a hitről, mint Isten ajándékáról, amelyet lehetetlen önerőből kifacsarni magunkból (Ef 2:8–9). A fenti igeversekben azonban az áll, hogy a hit ránk bízatott, és küzdenünk kell érte. Amíg az első esetben a megtéréshez és megmaradáshoz szükséges Istenbe vetett bizalomról van szó, addig a másodikban a keresztyén hitvallás tartalmáról, amit több helyen is megfogalmaz a Szentírás (Jn 3:16, 1Kor 15:14, Róm 3:23–24).
Bár tagadhatatlan a törvényeskedés romboló hatása (Gal 3:1–5), ma esti igénk a szabadosság fenyegetésére hívja fel a figyelmünket. Sajnos, a túlzott szabadságot vagy lelki lazaságot támogató vélemények, akár tanítások is belopódznak ma is közösségeinkbe. Ezek először vonzóak, különösen a hitben kiskorúak számára – életkortól és gyülekezeti régiségtől függetlenül – de előbb-utóbb súlyos károkat okozhatnak mind egyénileg (helytelen meggyőződések, nem őszinte megtérések, lelki visszaesések), mind testületileg (széthúzások, viszályok, sértődések, a misszió hanyagolása).
A Szentírás szerint a keresztyén hitért való küzdelem olyan felelősségünk, amelyről nem szabad megfeledkeznünk. Az evangélium értékéért és gyülekezetünk egészségéért nem engedhetjük meg magunknak azt a kényelmet, hogy ne szűrjünk ki, és ne utasítsunk vissza minden fenyegető véleményt és tanítást. Ezek sosem ajtóstól rontanak be gyülekezeteinkbe, hanem belopódznak, sokszor olyankor, amikor kevésbé jelentős ügyek kötik le figyelmünket.
Ez a küzdelem a Biblia megváltásról szóló üzenetének képviseletéről szól, és nem az eltérő véleményeket hangoztatók megbüntetésére hivatott. Azokkal, akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra használják, velük majd foglalkozik az Úr. A mi feladatunk az állandó éberség, a hirdetett igei igazságok erőteljes támogatása, és az eltévedtek szeretetteljes útbaigazítása.
Áldjon meg bennünket Istenünk a hitért való küzdelemhez szükséges éberséggel, bátorsággal, bölcsességgel és kitartással!