NAGYVÁRADI 1. SZ. BAPTISTA GYÜLEKEZET

ÁHÍTAT – 2025. december 15., hétfő

A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat

Délelőtti elmélkedés

A szolgálat igazi öröme
Igehely: Lk 10:20 „De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.”
A tanítványok örömmel tértek vissza kiküldetésükből, hiszen olyan megtapasztalásaik voltak, mint azelőtt soha. Az, hogy még (!) az ördögök is engedelmeskedtek nekik, arra enged következtetni, hogy számos csodában és élményben volt részük. Mesterük azonban figyelmüket a körülményekből fakadó örömről az állandó öröm forrására irányította. 
Valóban nagy öröm, amikor szolgálatunk áldásos és eredményes. Azonban a keresztyén élet nem az ideiglenes boldogságról szól, hanem arról az állandó örömről, amely üdvbizonyosságunkból fakad. Amikor csüggedés fenyeget, mert szolgálatunk akadályozva van, vagy ha a fásultság környékez meg minket, mert úgy látjuk, hogy szolgálatunknak nincs szemmel látható eredménye, merítsünk erőt abból az örömből, hogy nevünk fel van írva a mennyben!
Kedves Olvasó, mennyi örömöt tapasztalnál, ha boldogságod kizárólag üdvbizonyosságodból fakadna?
Szűcs Zsolt

Délutáni elmélkedés

Hitre jutás és elhatárolódás
Igehely: ApCsel 2:37-47 Kulcsige: ApCsel 2:40–41 „Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől! Akik pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.”
A megváltó hitre jutás és a bűnös világtól való határozott elhatárolódás elválaszthatatlanok egymástól. Nem arról van szó, hogy a megtérők ki kell vonuljanak a világból, hiszen nem ez a mi Megváltónk akarata (Jn 17:15). De tagadhatatlan az elfajult nemzedéktől való elhatárolódásunk fontossága, ami a gondolkodásmódunkat, értékrendszerünket és magaviseletünket illeti. Egy világos választóvonal kell húzódjon köztünk és a világ között, amely egyértelmű mindenki számára, bármelyik oldalon is állnak. Ha hiányzik ez az elhatárolódás, akkor a hívő hiteles bizonyságtevése és eredményes lelki fejlődése veszélybe kerül.
A világtól való egyértelmű elkülönülés azonban semmiképp sem vezethet felsőbbrendűségi érzéshez az elfajult nemzedékkel szemben. Nem szabad elfelejtenünk, hogy egykor mi is közéjük tartoztunk (1Kor 6:9–11). Ezért amíg ez az elhatárolódás eltávolít minket tőlük saját lelkünk érdekében, addig az ő lelkük érdekében közelebb kell vigyen minket hozzájuk.
Szűcs Zsolt