Igehely: 1Kir 18:1–2, 17–46 Kulcsige: 1Kir 18:38–39 „Akkor lecsapott az Úr tüze, és fölemésztette az égőáldozatot és a fahasábokat, a köveket és a port, az árokban levő vizet pedig felnyalta. Amikor látta ezt az egész nép, arcra borult, és ezt mondogatta: Az Úr az Isten, az Úr az Isten!”
Mindannyiunk előtt nyilvánvaló, hogy ma is hatalmasan működnek azok az erők, amelyek a nemzet jelen és jövő generációjának megrontására igyekeznek. És bár a különböző hírek, törvények, tananyagok, felvonulások, reklámok és új ünnepek hallatán nagyon könnyű lenne elkeserednünk, meglankadnunk és reményünket elvesztenünk, a ma esti igénk mégis arra bátorít, hogy Illés hitéhez hasonlóra törekedjünk. Mit is jelenthet ez?
Bízzunk abban, hogy Isten ki fogja nyilvánítani erejét a megrontó hatásokkal szemben! Nem tudjuk, hogy ez a csoda népe működése által tömegeket vagy egyéneket fog-e meggyőzni, illetve, hogy mikor fog megtörténni. De hinnünk kell ebben, mert ha nem, akkor az Izráel népét is jellemző közömbösség áldozatai lehetünk. Ez pedig oda vezet, hogy még kevesebb ellenállást tapasztaljanak ezek a megrontó erők. Igyekezzünk tehát olyan hitre, amely bízik Isten erejének megjelenésében, és addig is mer erre támaszkodni, hivatkozni, építeni, és ezt hirdetni.